„A sarok lekerekítési rádiusza édesmindegy, ha nincs benne az ember”

Jubileumi interjú Béres Szilárddal, Az Év Honlapja zsűritagjával
2026-11-18

A mesterséges intelligencia térhódításával paradox módon épp a legősibb emberi értékek: az ízlés, az empátia és a bizalom válnak a legnagyobb üzleti fegyverténnyé. Béres Szilárd, a 25. jubileumát ünneplő Az Év Honlapja szakmai zsűritagja immár 14 éve figyeli a hazai digitális piac evolúcióját. Szilárd a közelgő technológiai darwinizmusról, a hazai vállalatok rejtett szupererejéről és arról is kendőzetlenül mesél, miért a lélektelen „copy-paste” megoldások jelentik a biztos bukást a mai weben.

Miért álltál Az Év Honlapja mellé? Mi volt az a szakmai vagy személyes gondolat, ami miatt úgy döntöttél, hogy a neveddel és a tudásoddal is támogatod a 25 éves jubileumi pályázatot?

Őszinte leszek: 14 éve csatlakoztam a csapathoz, de eredetileg egy filmcastingra igyekeztem, ahol kifejezetten magas, szőke férfiakat kerestek egy olyan szerepre, ahol lovagolni kell, és nagyon menő  ruhamárkát kell reklámozni. Amikor beléptem és megismertem a leendő zsűritársaimat, felcsillant a remény: futólag átfutott az agyamon, hogy „húha, talán mégis én leszek itt a legszőkébb és a legmagasabb!” – pedig a valóságban még csak nem is vagyok észrevehetően magas, ráadásul barna.

Aztán elég gyorsan kiderült a félreértés: lovak és reflektorfény helyett honlapokat fogunk zsűrizni. Így szállt el a nagy ívű színészi karrierem és a komoly reklámszerepek ígérete, de nagy megtiszteltetés hogy ha már ott voltam, befogadott Az Év Honlapja méltán neves társasága – és azóta is jókedvvel, a tudásom legjavával támogatom a mezőnyt, most épp a 25 éves jubileumon.

Hány éve vagy a szakmai zsűri tagja? Hogyan fejlődött a honlapotok és digitális megoldásotok ezen időszak alatt?

14 éve vagyok zsűritag, és azóta nemcsak a világ fordult hatalmasat, hanem nálunk is lezajlott egy sajátos digitális evolúció. Kezdetben a gépparkunk a csúcstechnikát képviselte; ma viszont akad az irodában olyan számítógépünk, ami technológiailag valószínűleg elavultabb, mint a konyhai hűtőszekrényünk. Mégis ragaszkodunk hozzá: még mindig ugyanaz a rendszer fut rajta, amit tizenöt éve telepítettünk, a szívünkhöz nőtt, saját neve van, szóval eszünk ágában sincs leselejtezni.

A szakmai fókuszom a kreatív automatizáció, és ezen a téren brutális a léptékváltás. Tíz évvel ezelőtt egy 2–3 fős csapat nálunk már simán elvégezte 20–25 ember munkáját. Ma ugyanez a 2–3 fő a fejlett technológiai háttérrel már 200–300 ember teljesítményét hozza – ráadásul a világ bármely pontjára skálázva. Reklámtechnológiai szolgáltatóként ügynökségeknek szállítunk rengeteg nyelven, kismillió termék-, tartalom- és formátumvariációban; ma már gyakorlatilag a „mindent is” kategóriát fedjük le.

A kulcs egyértelműen a sebesség. Amikor egy magas minőségi sztenderdet már stabilan elérsz, onnantól a gyorsaság a valódi fegyvertény – ebben lettünk igazán verhetetlenek. És persze a szakmai érettség része az a felbecsülhetetlen luxus is, hogy ma már nyugodt szívvel meg tudjuk mondani egy-egy ügyfélnek: felesleges tovább tologatni a pixeleket, nem kell még két milliméterrel jobbra, balra, le vagy fel igazítani semmit.

Ha kívülről nézel rá a saját iparágadra: mi változik most a leggyorsabban? Mi az, ami öt év múlva már egészen másképp fog működni, mint ahogyan ma megszoktuk?

Kívülről nézve a leggyorsabban kétségtelenül a nagy ügynökségek neve, adószáma, ügyvezetőinek neve, cégformája és tulajdonosi köre változik – a fluktuáció és a zsizsgés örök. De a felszín alatt egy sokkal mélyebb átalakulás zajlik: rohamosan változik, hogy egyáltalán mit tekintünk szolgáltatásnak. Mit adunk mi el, és mire van valóban szüksége az ügyfélnek?

Ezt a kérdést mindenkinek újra kell fogalmaznia magában, és ez a folyamat még közel sincs lefutva. A következő öt év épp arról fog szólni, hogy ki képes újra feltalálni magát. Minden azon múlik, hogyan definiálod a saját létezésedet: aki szimplán úgy tartja számon magát, hogy „webshopokat gyárt” vagy „reklámkampányokat tervez”, az komoly bajban lesz, mert az az eszközrendszer teljesen átalakul.

Mi sosem dobozos termékekben gondolkodtunk: a mi definíciónk az, hogy megoldásokat szállítunk. Kifejezetten kutatjuk az ügyfelek bajait, gyakorlatilag az ő problémáikkal tömjük meg a hasunkat. Problémák pedig mindig lesznek, így éhen halni sem fogunk, a technológiai, kommunikációs és kreatív eszköztárat meg igazítjuk hozzá. Meglátjuk.

Mit fog az AI valóban megváltoztatni a ti iparágatokban? Hol látsz valódi áttörést, és hol érzed azt, hogy egyelőre több a hype, mint a kézzelfogható üzleti érték?

A legnagyobb változás egyelőre az az általános felismerés, hogy mi tulajdonképpen nem is csinálunk semmit. Az ügyfelek ma már pontosan tudják, hogy amit mi szállítunk, azt az unokaöccsük is simán összerakja egy délután alatt, hiszen a kreatív hozzáadott érték mára teljesen feleslegessé vált. Ezt gyakran a tudtunkra is adják: „ezt AI-jal pikk-pakk meg lehet csinálni”, így nem is értik, mit szöszmötölünk napokig azon, ami korábban fél évig tartott volna. Beírod a promptot a ChatGPT-be, az kiköpi, és kész is a csoda.

Szerencsére az emberek manapság az orvoshoz is ugyanilyen rendíthetetlen magabiztossággal járnak: megnyugtató érzés látni, hogy ma már mindenki mindenhez jobban ért.

A hype és a valóság határán pedig egyfajta technológiai darwinizmus vár ránk a közeljövőben. Hogy mi történik azzal, aki AI segítségével kezeli a betegségeit, vagy szakember nélkül, tisztán automata eszközökkel próbálja működtetni a teljes üzletét és márkáját – nos, hamarosan meglátjuk, hogyan alakul az élete. A valódi áttörés ott lesz, ahol az AI nem helyettesíti a szakértelmet, hanem a szakemberek kezében gyorsítja fel radikálisan a problémamegoldást.

 Az AI a sales világát is alapjaiban alakítja át. Te mit látsz ebből? Hogyan változik az értékesítés, az ügyfélszerzés és az ügyfélkapcsolat akkor, amikor egyre több feladatot algoritmusok és AI-agentek végeznek?

A múltkor épp felhívott egy AI ágens, hogy valamilyen biztosítást sózzon rám, és ha már így alakult, hosszas diskurzusba bonyolódtunk a munkájáról. Érdeklődtem nála, hogy hogyan tetszik neki ez a feladatkör, miként érzi magát, elégedett-e a munkakörülményeivel, és hogy a közvetlen felettese megfelelően bánik-e vele. Rendíthetetlen magabiztossággal próbálta mindig visszaterelni a szót a biztosításra, de közben udvariasan megnyugtatott: köszöni szépen, minden rendben van, ez a munka neki teljesen oké.

Szóval szerintem nagy baj itt nem lehet: ezek az AI sales robotok a maguk szintjén kifejezetten boldogok. Csak remélni tudom, hogy év végén prémium gyanánt kapnak majd nagyobb amperes biztosítékot, némi plusz RAM-ot vagy még egy pár processzormagot – valahogy csak skálázni kell a céges motivációt is.

Ráadásul sok szempontból jobban csinálják, mint az ember. Az emberi értékesítő gyakran meg van ijedve, görcsösen kapaszkodik a kis füzetébe leírt monológjába, és két váratlan mondattal teljesen össze lehet zavarni. Az AI viszont nem jön zavarba, elképesztően profin, szépen tolja a szöveget. Mondjuk eladni pont nem tudott semmit – nekem legalábbis biztosan nem –, de kiválóan elbeszélgettünk. Ha mást nem, társadalmi szintű magányenyhítő szolgáltatásként kiválóan működhet: a magányos órákban felhívogatják a nyugdíjasokat egy jóízű csevegésre, és már meg is érte a technológia.

Mi lesz az ember versenyelőnye? Ha a technológia egyre többet tud, szerinted mely emberi képességek válnak még értékesebbé: bizalom, kreativitás, empátia, stratégiai gondolkodás, döntési képesség – vagy valami egészen más?

A humor, az empátia, a másik megértése, a valódi kapcsolódás képessége, az ízlés, az etika és a morál – nagyjából ez a kevés maradt meg nekünk. De ha őszinték vagyunk, nem is biztos, hogy valaha többre lett volna szükségünk.

Amikor még a tűz körül ültünk a barlangban, a lényeg pontosan ugyanez volt: megosztani a falatot, hogy mindenkinek jusson, elmondani ugyanazt a történetet huszonkettedjére is kicsit másképp kicsavarva – ez volt az akkori kreatív tartalomgyártás –, meg valami kővel vagy fával ritmust csiholni, táncolni, és figyelni a melletted ülőre. Mert ha nem figyeltél rá, meglepetés ért, és másnapra nem sok túlélési esélyed maradt.

A technológia rohanása végső soron visszakényszerít minket ezekhez az alapvető emberi értékekhez – és ez szerintem egyáltalán nem baj.

Mitől lesz ma egy digitális platform valóban jó? Ha csak három dolgot választhatnál, melyik három lenne számodra meghatározó?

Három dolgot keresek, és mind a három vérbeli emberi tényező:

Az első az ízlés. A második a megszólítás – az a képesség, hogy a felület valóban emberi nyelven, érvényesen tud hozzám szólni. A harmadik pedig a bizalomébresztés.

Ha ez a három megvan, a többi technikai paraméter már csak a kötelező házi feladat.

Te milyen szubjektív és objektív szempontok alapján bírálsz? Mi fog meg egy igazán jó oldalon?

A stabil, korrekt műszaki tartalom ma már nem érdem, hanem a belépő szint: nem kell hozzá csillagászati befektetés, pusztán a szakmai minimum elvárása és tisztelete. A technológiai alapokat ezért legfeljebb ellenőrzöm, hogy megugrották-e az alapvonalat, de nem ez dönti el a meccset.

Ami igazán érdekes, az a tartalom artikulációja. Képes-e az oldal úgy átadni a mondanivalóját, hogy az a célcsoportnál célba érjen és a helyére pattanjon? Amikor belehelyezkedem a látogató bőrébe, azt vizsgálom, hogy az a jelrendszer – legyen az kép, szöveg vagy mozgókép – konvertálódik-e bennem valódi élménnyé: megérint-e az ízlésével, meg tud-e úgy szólítani, hogy bizalmat ébresszen.

A másik kulcskérdés a hasznosság és a hatás (impact). Ezt három rétegben nézem:

Valóban hasznos-e a látogatónak, megoldja-e a problémáját?

Valóban hasznos-e a kibocsátónak, teljesíti-e az üzleti/szervezeti célt?

És végül: van-e mikro- vagy makroszinten mérhető pozitív társadalmi hatása?

Ha egy oldal ezt a hármas hatást eléri, akkor van miről beszélni. A mögöttes kód meg a pixelek önmagukban nem adnak okot az ünneplésre.

Mi az a változás, amire szerinted a magyar vállalatoknak most kellene felkészülniük? Mi az, amit ma még sokan alábecsülnek, de 2-3 éven belül komoly versenyelőnyt vagy versenyhátrányt jelenthet?

Elsőként arra kell felkészülniük, hogy levetkőzzék a „magyar” előtagot: a globális piac szemében ők egyszerűen vállalatok. Pontosan olyan szereplők, mint egy amerikai, japán, kínai vagy kalkuttai cég – entitások, amelyek felelősséget vállalnak, értéket teremtenek a közönségüknek, és dolgoznak a saját növekedésükért. A nemzetiség nem ad felmentést és nem ad különleges státuszt sem.

Amit ma sokan alábecsülnek, de hatalmas fegyvertény lehet a következő 2–3 évben, az a kevesebből többet teremteni képessége. Mi ebben a régióban – és Magyarországon különösen – történelmileg arra voltunk kényszerítve, hogy szűkös erőforrásokból rakjunk össze nagy dolgokat, végtelenül gyakorlatiasan. A globális kihívások, gazdasági nehézségek és erőforrásszűkülések korában ez az évszázados reflex hirtelen globális versenyelőnnyé válik. Most jön el azoknak az ideje, akikből nem a végtelen tőke, hanem a kreatív leleményesség hozza ki a maximumot.

És mi a versenyhátrány? Ha elfelejtjük látni az embert a cselekvés mögött. Az a rideg menedzseri tévhit, hogy „mindenki pótolható”, hosszú távon megbosszulja magát – nemcsak szakmai presztízsben, hanem forintokban is.

Ma óriási értéke van annak, ha egy vezető egyben tudja tartani a csapatát, és ha egy partnercégnél évről évre ugyanazokkal a hiteles arcokkal találkozom. Amikor félévente cserélődik a gárda, és újra kell tanulni a kapcsolódást, az óhatatlanul bizalmatlanságot szül. Az erőforrások elpocsékolása és az emberi tőke felégetése lehet, hogy hoz egy-két szép negyedévet, de hosszú távon brutális lemaradást garantál.

Mit üzennél annak a vezetőnek vagy fejlesztőcsapatnak, aki ma digitális terméket, weboldalt vagy szolgáltatást épít? Mi az az egy gondolat, amit szerinted semmiképpen nem szabad szem elől tévesztenie?

Rakjátok bele magatokat!

Felejtsétek el a copy-paste megoldásokat: másolni ma már bárki tud, abban sincs semmi kunszt. Ehelyett hozzatok létre olyat, amiben látszódtok: látszódjon benne tisztán az, akiről szól, látszódjon benne az, aki alkotta, és látszódjon a célközönség, akinek készült. Mutassátok meg őket és az emberi együttműködés valódi lehetőségeit – mert ha ez megvan, valódi értéket hoztatok létre.

Ha ez hiányzik, akkor édesmindegy, hogy hány pixeles a sarok lekerekítési rádiusza.

És egy kicsit rólad: mi az, amit kevesen tudnak rólad? Van olyan hobbi, szenvedély, rutin vagy érdeklődési terület az életedben, amely látszólag távol áll a munkádtól, mégis sokat hozzátesz ahhoz, ahogyan vezetőként gondolkodsz?

Kevesen sejtik, de titkon imádok interjúkat adni. Ezt a mostanit is pillanatok alatt összeraktam - még csak el sem késtem vele túlságosan. Valamint a nagy gyerekkori álmot pedig véletlenül sem engedtem el: arról a színészi karrierről, ahol magas, szőke férfiként büszkén ülök egy lovon a kamerák előtt, nem mondtam le. Valahogy még össze fogom hozni.

Vissza

Hosszabbítunk!

2026. 11. 18.
Meghosszabbított határidővel, december 17-ig várja a digitális alkotásokat a 25. jubileumi 'Az Év Honlapja' pályázat. A megmérettetés idén már 32 kategóriát kínál, köztük az új,…
Bővebben

„A sarok lekerekítési rádiusza édesmindegy, ha nincs benne az ember”

2026. 11. 18.
A mesterséges intelligencia térhódításával paradox módon épp a legősibb emberi értékek: az ízlés, az empátia és a bizalom válnak a legnagyobb üzleti fegyverténnyé. Béres Szilárd, a…
Bővebben

Apró részletek, óriási hatás: Mire figyelj oda a weboldal mikrointerakcióinak kialakításakor?

2026. 11. 16.
Ismerős az az idegőrlő másodperc, amikor rányomsz egy weboldalon a megrendelés gombra, a képernyőn látszólag semmi sem mozdul, te pedig azon töprengsz, vajon érzékelte-e a kattintást a…
Bővebben
További hírek