A telefonunk használatával és a közösségi oldalakra történő regisztrációnkkal szabad kezet adunk egy alkalmazásnak, amely percről percre értesül arról, hogy mikor mit teszünk. Mikor kelünk fel, milyen oldalakat böngészünk, milyen útvonalon keresztül jutunk el a munkahelyünkre, aznap milyen receptre keresünk rá a vacsoraelkészítés céljából. Követik fogyasztási szokásainkat, miben változott az érdeklődésünk, mi az, amiben hasonlóan cselekszünk hosszú idő óta. Majd a tevékenységeink által kiszámítják a várható viselkedésünket. Na, ez az, amire nekik igazán szükségük van. A "nekik" alatt a gazdasági szféra foglalkoztatottjait értem. Az értékesítőket, a marketingeset, a pénzügyi dolgozókat, sorolhatnám. Ők ebből táplálkoznak. Ezek az adatok inspirálják munkájukat, kiket célozzanak meg, mikor, hol, milyen eszközökkel.

Korábban, a pálmaleveleket leszámítva, kiszámíthatatlan volt a sorsunk. Tessék, a XXI. századra eljutottunk odáig, hogy a magánélet, mint olyan megszűnt. Nem is igényeljük? Függők lettünk. Check inekről, fotómegosztásokról szól az életünk, tehát úgy tűnik, hogy nem is vágyunk rá. A világ elé tárjuk örömünket, szomorúságunkat és várunk a visszaigazolásokra. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha ezekre a szakma lecsap.