1.  Miért álltál Az Év Honlapja mellé? Mi volt az a szakmai vagy személyes gondolat, ami

miatt úgy döntöttél, hogy a neveddel és a tudásoddal is támogatod a 25 éves jubileumi

pályázatot?

– Van egy személyes kötődésem is: a kétezres évek végén én voltam Az Év Honlapja

projektvezetője, így nem kívülről, hanem a „konyha felől” ismerem a pályázatot. Ennél

azonban fontosabb, hogy a honlapokat régóta hasonlóan nézem, ahogyan az emberi arcokat.

Számomra a honlap sosem egyszerű technológiai produktum volt, hanem egy vállalat

gondolkodásának, kultúrájának és az ügyfeleihez való viszonyának digitális lenyomata. A

honlapoknál is érvényes Conway törvénye, amelyet minden cégvezetőnek érdemes ismernie:

a vállalatok olyan rendszereket terveznek, amelyek a saját belső szerkezetüket másolják. Ha

egy honlap főmenüje a részlegeket sorolja, a vállalat önmagát látja. Ha az ügyfél kérdéseit

követi, akkor az ügyfelet. Ennyire egyszerű a teszt, mégis sok cég elbukik rajta.

A pályázat huszonöt éves története szinte egybeesik a magyar digitális gazdaság felnőtté

válásával. Induláskor azt kérdeztük, hogy egy vállalat jelen van-e az interneten. Később azt,

hogy használható-e a honlapja mobilon, majd azt, hogy hoz-e üzleti eredményt. Ma egy új

korszak küszöbén állunk: a honlapoknak már nemcsak az emberek, hanem az emberek

nevében eljáró mesterséges intelligenciák számára is érthetőnek kell lenniük. Ezért tartom

fontosnak ezt a versenyt. Egy jó szakmai díj nem a tegnap legjobbját koszorúzza, hanem

mércét állít, zsinórmértéket ad, és megmutatja, mi fog számítani holnap. Valamikor én adtam

a pályázatnak az azóta kissé anakronisztikussá vált és jogosan kikopott szlogent: „A honlapod

a holnapod!” Ma már másképpen fogalmaznék, de az alapgondolat változatlan: egy vállalat

digitális jelenléte sokat elárul a jövőjéről.

2. Hány éve vagy a szakmai zsűri tagja? Hogyan fejlődtek a honlapok és a digitális

megoldások ezen időszak alatt?

– Lassan elmondhatom, hogy ha az első zsűrizésem idején született volna egy gyermekem,

akkor ő ma már nagykorú lenne. Különösen izgalmas látni, milyen gyökeresen megváltozott a

honlapok szerepe. A kétezres évek elején még az volt a tét, hogy egy vállalat egyáltalán jelen

van-e az interneten. Aztán következett a keresőoptimalizálás térnyerése, a közösségi média és

az okostelefonok forradalma, majd az adatvezérelt marketing és a marketingautomatizáció

kiteljesedése. Mindezek után a mesterséges intelligencia tömeges elterjedése már nem

egyszerűen a következő technológiai fejlesztés, hanem minőségi ugrás. Minden korszak új

kérdést tett fel a honlapnak: ott vagy-e, megtalálnak-e, használható vagy-e a telefonon, hoz-e

eredményt, mérhető vagy-e? AZ AI egy újabbat hoz: érthető vagy-e a gép számára is? Mert a

keresés szerkezete változik. A Pew Research Center kutatása szerint az AI-összefoglalók

megjelenésekor nagyjából felére csökken a hagyományos keresési találatokra történő

kattintások aránya. A verseny ezért egyre inkább arról szól, ki kerül be abba a válaszba,

amelyet az ügyfél már el sem hagy.

Az első kérdést, hogy ott vagyunk-e az interneten, huszonöt éve tettük fel. A következő

évtized kérdése az, hogy ott vagyunk-e a válaszban. A hagyományos forgalom mellé érdemes

új mérőszámot bevezetni: az idézhetőséget. Nemcsak az számít majd, hányan látogatnak meg

minket, hanem az is, hogy hányszor hivatkoznak ránk ott, ahol az ügyfél már nem is látogat el

a honlapunkra. Ugyan nem közvetlenül a mesterséges intelligenciáról szól, de az ember és a

technológia viszonyának megértéséhez nagyon ajánlom Oswald Spengler Ember és gép című,

néhány óra alatt elolvasható művét. Spengler gondolatai arra is emlékeztetnek, hogy a

technológia sosem pusztán eszköz: alakítja a társadalmat, az emberi viszonyokat és végső

soron azt is, ahogyan önmagunkról gondolkodunk.

3.  Ha kívülről nézel rá a saját iparágadra: mi változik most a leggyorsabban? Mi az, ami

öt év múlva már egészen másképp fog működni, mint ahogyan ma megszoktuk?

– A marketingben a leggyorsabban a munkamegosztás változik ember és gép között. Az

elmúlt évtizedekben rengeteg energiát öltünk adatgyűjtésbe, célcsoportképzésbe,

kampánytervezésbe, tartalomgyártásba és mérésbe. Ezeknek a feladatoknak pedig egyre

nagyobb részét képes támogatni, automatizálni vagy részben önállóan elvégezni az AI. Az

igazi fordulat mégsem az, hogy egy reklámszöveg tíz perc helyett tíz másodperc alatt készül

el. A Ritson-féle sorrendet – diagnózis, stratégia, taktika – érdemes újra elővenni. Az AI a

harmadik lépés költségét közelíti a nullához, és ezzel a versenyt áttolja az első kettőbe.

Ha egy hirdetés, egy cikk vagy egy landing page bárkinek gyakorlatilag ingyen elkészülhet,

akkor az fog különbséget tenni, ki érti jobban az ügyfelét, és ki mer határozottabban dönteni

arról, mit nem csinál. Mindig lesznek olyan szintek és folyamatok, amelyek emberi döntést

igényelnek. De néhány év múlva szerintem sokkal kevesebb értelme lesz külön kezelni a

marketinget, az értékesítést és az ügyfélszolgálatot. Az ügyfél nem szervezeti egységekkel,

hanem egyetlen vállalattal szeretne kapcsolatban állni. A tegnap marketingvezetője

kampányokat irányított. A ma marketingvezetője ügyfélélményt tervez. A holnap

marketingvezetőjének pedig már emberekből, adatokból és mesterséges intelligenciából álló

rendszert kell vezetnie.

A médiában ennél is nagyobb átrendeződésre számítok. Főszerkesztőként naponta látom,

milyen gyorsan változik a tartalom készítésének, szerkesztésének, terjesztésének és

 

fogyasztásának módja. Az AI már azt is befolyásolja, hogyan jut el a cikk az olvasóhoz, és

milyen formában találkozik vele.

A következő évek egyik legfontosabb médiapiaci kérdése az lesz, kié az olvasóval való

kapcsolat, ha a tartalmat már nem a médiafelületen, hanem egy AI-asszisztens közvetítésével

fogyasztjuk. Ez egyszerre üzleti, szerzői jogi és társadalmi kérdés.

A kiadónak szerintem három dolgot kell védenie: az első kézből szerzett, saját tartalmat, a

közönséggel kialakított közvetlen kapcsolatot és azt a jogi mozgásteret, amelyet az uniós

szerzői jogi szabályozás biztosít. Meggyőződésem, hogy az értelmes, minőségi emberi munka

felértékelődik. Akkor is, ha azt mesterséges intelligencia támogatja. Németh László

minőségforradalma talán sosem volt olyan aktuális, mint napjainkban. A mesterséges

intelligencia ugyanis nemcsak a középszerűség tömegtermelésére ad lehetőséget, hanem arra

is, hogy a tudását, műveltségét és alkotói felelősségét komolyan vevő ember korábban

elképzelhetetlen minőségű munkát végezzen. A technológia azonban nem pótolja az

igényességet: csak megsokszorozza annak eredményét – vagy a hiányának következményeit.

A nyertes tehát nem az lesz, aki a legtöbbet gyártja, hanem az, aki a legpontosabban tudja, mit

érdemes egyáltalán gyártani. Ennyi igénytelen szemét, mint napjainkban, talán még sosem

készült. Én azonban, talán felróhatóan naiv módon, még mindig hiszek az emberi

bölcsességben és belátásban. Hiszem, hogy az ember idővel megcsömörlik az AI által

tömegével előállított talmi tartalmaktól, és vágyni fog arra, ami emberi. Arra, amit az emberi

kéz és elme olykor tökéletlenül, Nietzsche szavainak parafrázisával élve, „túlságosan is

emberien” alkotott meg. Én például már kifejezetten szeretem a nem tökéletes, ember által

készített dolgokat.

4. Mit fog az AI valóban megváltoztatni a ti iparágatokban? Hol látsz valódi áttörést, és

hol érzed azt, hogy egyelőre több a hype, mint a kézzelfogható üzleti érték?

 

– Három helyen látok valódi üzleti lehetőséget: az ügyfélismeret mélyítésében, a döntések

támogatásában és a személyre szabott ügyfélélményben. Egy vállalat ma olyan mennyiségű

adattal rendelkezhet az ügyfeleiről, amelyet emberi munkával szinte lehetetlen, de legalábbis

nagyon drága feldolgozni. Az AI segíthet felismerni a mintázatokat, előre jelezni az

ügyfélvesztés kockázatát, megérteni, hol és miért akad el a vásárlási folyamat.

A McKinsey 2026 nyarán közzétett globális kutatásában a vállalatok a bevételnövekedést a

leggyakrabban a marketing és az értékesítés AI-alapú támogatásának tulajdonították. Ez a mi

szakmánk, és ez nem véletlen. Főként gyógyszeripari és egészségipari marketingvezetői

tapasztalataim alapján a mesterséges intelligencia két arcát ismerem.

Hatalmas könnyebbség: összetett szakirodalom feldolgozása, piackutatás, versenykörnyezet-

elemzés, a szakembereknek szóló kommunikáció előkészítése, hivatkozások és állítások

egyeztetése a jóváhagyás előtt, fordítás, lokalizáció.

A megfelelően összekapcsolt és ellenőrzött betegútadatok elemzésével például az AI segíthet

feltárni, hogy különböző terápiás utak mellett milyen túlélési, gyógyulási és életminőségi

eredmények figyelhetők meg. Az eredmények értelmezése persze továbbra is orvosszakmai és

módszertani kontrollt igényel, mert az együttjárás önmagában nem bizonyít ok-okozati

összefüggést.

A kihívás ugyanekkora, mert ebben az ágazatban a pontosság, az adatvédelem, a tudományos

megalapozottság és a jogszabályi megfelelés nem választható extra, hanem belépési alap. Az

Európai Unióban a vényköteles gyógyszerek lakosságnak szóló közvetlen reklámozása tilos, a

gyártó által kezdeményezett, márkázott vagy szponzorált digitális kommunikáció pedig

különösen szigorú szakmai és jogi ellenőrzést igényel. Ebből egy kényelmetlen következtetés

adódik: ha egy gyártói honlapon chatbot válaszol a betegeknek, az már nem pusztán

ügyfélszolgálati kérdés. Egyszerre lehet reklámjogi, gyógyszerbiztonsági és adatvédelmi ügy.

A beszélgetésben felbukkanó mellékhatás-említéssel a farmakovigilanciai szabályok szerint

kell tudni mit kezdeni, az egészségügyi adat pedig az adatvédelmi jogban különleges

kategória. Az, hogy egy rendszer pillanatok alatt összefoglal száz oldalnyi szakirodalmat, még

nem teszi tudományos vagy orvosszakmai tekintéllyé. A gyógyszeripari AI-alkalmazásoknál

ezért alapelvként kezelném, hogy a rendszer a felhasználási céljához szükséges, szakmailag

jóváhagyott és bizonyítékokon alapuló állításokból dolgozzon. Vagyis ne ellenőrizetlenül a

modell „emlékezetére” támaszkodjon, hanem megfelelően kialakított, szakmailag és jogilag

ellenőrzött tudásbázisra. Egyetértek azokkal az előrejelzésekkel, amelyek szerint az

ügynökalapú AI-projektek közel felét leállíthatják 2027 végéig a költségek, a bizonytalan

üzleti érték vagy a sokszor harmatgyenge kockázatkezelés miatt. Ha egy AI-fejlesztéshez nem

tudunk üzleti célt, mérőszámot és felelőst rendelni, akkor jó eséllyel nem stratégiánk van,

csupán technológiai lelkesedésünk.

5. Az AI a sales világát is alapjaiban alakítja át. Te mit látsz ebből? 

– Az értékesítésben talán még látványosabb lesz a változás, mert az AI egyszerre jelenik meg

az eladói és a vevői oldalon. Az értékesítő az AI segítségével pontosabban azonosíthatja a

potenciális ügyfeleket, felkészülhet a tárgyalásokra, személyre szabhatja az ajánlatokat, és

leveheti a válláról az adminisztrációt. A vevő pedig a saját asszisztensét kérheti meg, hogy

kutassa fel, hasonlítsa össze és értékelje a számára megfelelő termékeket vagy

szolgáltatásokat. És ez valójában nem is jövő idő.

Egyes előrejelzések szerint 2028-ra a B2B-vásárlások 90 százalékát már AI-ügynökök

közvetítik majd. Noha ez csak előrejelzés, az irány egyértelmű. Ugyanakkor nem hiszem,

hogy az ember kikerül a képletből. Az emberek a mesterséges intelligenciától kapott

információkat is szívesen ellenőriztetik szakemberrel, és a bizalmi verseny egyelőre nyitott. S

ha a gép nem is lesz márkahű, aki mögötte ül, az lehet. A jelzők árfolyama zuhan, a

bizonyítékoké viszont emelkedik: a gép nem a „piacvezető” szót olvassa, hanem a piaci

részesedés ellenőrizhető adatait.

6.  Mi lesz az ember versenyelőnye? Ha a technológia egyre többet tud, szerinted mely emberi

képességek válnak még értékesebbé?

– Szerintem a legfontosabb emberi versenyelőny a jó ítélőképesség lesz.

Az AI rengeteg választ képes előállítani, de az igazán értékes szakember felismeri, melyik

kérdést érdemes egyáltalán feltenni. Megkülönbözteti a fontosat a sürgőstől, az adatot az

értelmezéstől, a valós lehetőséget a látványos, de értéktelen technológiai megoldástól. A

kreativitás, az empátia és a stratégiai gondolkodás természetesen megmarad. Én azonban ezek

mellé odatenném a felelősségvállalást: a mesterséges intelligencia korában egyre több döntés

születik algoritmusok javaslatai alapján, a következményekért viszont továbbra is embereknek

és szervezeteknek kell helytállniuk. Kétségtelen, hogy bizonyos feladatokat a AI helyes

használatával gyorsabban és jelentősen jobb minőségben tudunk elvégezni. Az AI-nak vannak

területei, ahol briliáns, és vannak, ahol egy látszólag ugyanolyan nehéz feladatnál hatalmasat

téved – persze ugyanolyan magabiztossággal. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy a

gyakorlati marketing- és vezetői tapasztalataimat jogi-technológiai tudással is kiegészítsem.

Idén végeztem el az ELTE Jogi Továbbképző Intézetének Dr. Menyhárd Attila vezette

mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakjogász szakirányú továbbképzését. E

tanulmányaim is megerősítettek abban, hogy az AI alkalmazása nem pusztán informatikai

kérdés. Adatvédelmi, alapjogi, polgári jogi, felelősségtani és szerzői jogi kérdéseket vet fel. A

hatályos jogi keretek között a mesterséges intelligencia alkalmazásából eredő felelősséget

emberekhez és szervezetekhez kell rendelni. Egy vezetőnek ezért nem elég megértenie, mire

képes a technológia. Azt is tudnia kell, mire jogosult használni, milyen kockázatokkal jár, és

hol szükséges az emberi kontroll. A jövőben nem az lesz a legértékesebb szakember, aki

mindenre tud választ adni, hanem aki tudja, hol nem szabad feltétel nélkül hinnie a gépnek. A

teledermatológiában például rendkívül hasznos lehet a mesterséges intelligencia, de az orvosi

kontroll adott esetben emberéleteket menthet.

Sokan mondják, hogy veszélyes az alkalmazása, mert mi van, ha téved. Mintha az emberek

tévedhetetlenek volnának! A különbség leegyszerűsítve nem pusztán a tévedés lehetőségében

rejlik, hanem abban is, hogyan ellenőrizzük a döntést, és ki viseli érte a felelősséget.

7. Mitől lesz ma egy digitális platform valóban jó? Ha csak három dolgot választhatnál, melyik

három lenne meghatározó?

 

– Három szempontot választanék: az üzleti eredményességet, a felhasználói bizalmat és az

érthetőséget – emberek és gépek számára egyaránt. Az első az üzleti eredményesség. Egy

honlapnak világos célja kell legyen: értékesítés, ügyfélszerzés, tájékoztatás, közösségépítés

vagy ügyintézés. Tudnunk kell, milyen problémát old meg, és ezt milyen eredménnyel teszi.

A szép design önmagában nem üzleti stratégia.

A második a bizalom. Ide tartozik az átláthatóság, a hiteles tartalom, az adatbiztonság, az

akadálymentesség és a következetes felhasználói élmény. Egy digitális platformnak nemcsak

működnie kell, hanem méltónak is kell lennie a felhasználó bizalmára. Az AI alkalmazásával

ez új tétet kap: az uniós AI Act átláthatósági szabályai főszabály szerint előírják, hogy a

felhasználót tájékoztatni kell, ha mesterséges intelligenciával lép közvetlen kapcsolatba.

A harmadik az érthetőség, és ebbe az intelligens alkalmazkodóképesség is belefér. A

következő években azok a platformok kerülhetnek előnybe, amelyek tanulnak a felhasználói

igényekből, megfelelően személyre szabják a szolgáltatást, és kapcsolódni tudnak az AI-alapú

keresési, ügyintézési vagy vásárlási folyamatokhoz. Az intelligens platform viszont nem attól

intelligens, hogy mindent tud a felhasználóról, hanem attól, hogy a szükséges információt

felelősen használja fel.

Van egy ötpereces teszt, amelyet bármelyik vállalat elvégezhet: kérdezzen meg három

különböző AI-asszisztenst a saját cégéről és a versenytársairól. Az eredmények nem

helyettesítenek egy valódi auditot, de gyorsan megmutathatják, milyen kép rajzolódik ki a

vállalatról az AI-közvetítette információs térben. Ha hiányos, pontatlan vagy egymásnak

ellentmondó válaszokat kapunk, érdemes megvizsgálni, hol problémás a digitális jelenlétünk.

Egy jó honlap nem attól jó, hogy sok mindent tud, hanem attól, hogy a felhasználónak szinte

gondolkodnia sem kell ahhoz, hogy elérje a célját.

8. Te milyen szubjektív és objektív szempontok alapján bírálsz? Mi fog meg egy igazán jó

oldalon?

– Először mindig azt keresem, hogy van-e az oldal mögött világos gondolat. Értem-e néhány

másodperc alatt, kinek szól, mit kínál, és miért érdemes éppen ezt választanom? Ezt három

időablakon át nézem. Az első öt másodperc alatt el kell dőlnie, hogy tudom-e, hol vagyok és

mit kínálnak. Ez az első benyomás. Harminc másodperc alatt el kell jutnom az első valódi

értékhez: egy válaszhoz, egy ajánlathoz, egy megoldott lépéshez. Ez a tapasztalás. Öt perc

alatt pedig vagy el kell végeznem, amiért jöttem, vagy meg kell értenem, miért érdemes

visszatérnem. Ez a meggyőzés.

Fontosak számomra az írói szempontok is: az eredetiség, az arányérzék, a szövegek minősége.

Egy jó honlapnak lehet karaktere, humora, eleganciája, sőt merészsége is, de mindennek

ugyanazt a célt kell szolgálnia.

Azt vettem észre, hogy a legjobb digitális megoldásokban a technológia sokszor szinte

láthatatlan. Egyszerűen azt érezzük, hogy minden magától értetődően működik. Ha nem így

van, akkor én azt akadásnak hívom.

9. Mi az a változás, amire szerinted a magyar vállalatoknak most kellene felkészülniük?

Mi az, amit ma még sokan alábecsülnek, de 2-3 éven belül komoly versenyelőnyt vagy

versenyhátrányt jelenthet?

– Azt gondolom, a magyar vállalatok egy része még mindig elsősorban egyéni produktivitási

eszközként tekint a mesterséges intelligenciára: szövegírásra, prezentációkészítésre,

fordításra, információkeresésre használja. Ezek hasznos alkalmazások, de a valódi stratégiai

lehetőség ennél jóval nagyobb. Hiszem, hogy a vállalatok versenyképessége egyre inkább

attól függ majd, hogyan tudják újratervezni a munkafolyamataikat az AI képességeire építve.

Sokan rá fognak ébredni, hogy az AI nem teszi automatikusan jóvá a rossz folyamatokat,

legfeljebb gyorsabbá.

A másik alábecsült tényező a jogi és reputációs kockázat, és itt számomra nagyon hasznosnak

bizonyult az ELTE-n szerzett tudás. Az átláthatósági szabályoknak való megfelelés, a GDPR,

a szerzői jog és a polgári jogi felelősség szabályai eleve a mi dolgunk. Az ügyféladatok

felelőtlen kezelése, a bizalmas vállalati információk ellenőrizetlen feltöltése, a szerzői jogilag

problémás tartalom vagy az emberi ellenőrzés nélkül alkalmazott AI-javaslat komoly

következményekkel járhat. Egy dolgot viszont külön kiemelnék: a tiltás nem szabályozás. Ha

egy cég egyszerűen megtiltja az AI használatát, jó eséllyel azt éri el, hogy a munkatársak

személyes fiókból, ellenőrizetlenül használják tovább. A vállalatoknak ezért egyszerre van

szükségük AI-stratégiára és AI-irányítási szabályokra: meg kell határozniuk, mire használható

a technológia, milyen adatokkal dolgozhat, ki ellenőrzi az eredményeit, és ki viseli a döntések

felelősségét. Mindez azonban nem delegálható egyszerűen az informatikai osztálynak. A

mesterséges intelligencia ugyanis nemcsak a vállalat eszközeit, hanem a működését, a

döntéshozatali folyamatait és a felelősségi viszonyait is átalakítja. Ezért meggyőződésem,

hogy a mesterséges intelligencia vállalati alkalmazása nem informatikai projekt, hanem

vezetői felelősség.

10. Mit üzennél annak a vezetőnek vagy fejlesztőcsapatnak, aki ma digitális terméket,

weboldalt vagy szolgáltatást épít? Mi az az egy gondolat, amit szerinted semmiképpen

nem szabad szem elől tévesztenie?

– Azt, hogy ne a technológiából induljon ki, hanem az emberi szükségletből. Ahogyan a

Theodore Levitt által híressé tett marketingpélda tartja: „Az emberek nem negyedcolos fúrót

akarnak vásárolni, hanem negyedcolos lyukat.” Az én területemen sem gyógyszert akarnak

vásárolni a patikában a betegek, hanem gyógyulást. Ne olyan honlapot építsünk, amely

lenyűgözi a látogatót, hanem olyat, ami segít neki. Ha közben lenyűgözi, az csak ráadás.

11. És egy kicsit rólad: mi az, amit kevesen tudnak rólad? Van olyan hobbi, szenvedély,

rutin vagy érdeklődési terület az életedben, amely látszólag távol áll a munkádtól, mégis

sokat hozzátesz ahhoz, ahogyan vezetőként gondolkodsz?

– Az irodalom és a történelem nem egyszerű kedvtelés az életemben, hanem szerelem. Most

jelenik meg a Jaffa Kiadó gondozásában Szerb Antal szerelmei című irodalomtörténeti

könyvem. Szabadidőmben sokszor írok, szerkesztek, kutatok, és a NagyonVár kulturális

portál főszerkesztőjeként is „dolgozom”. Első pillantásra mindez messze áll az AI-tól és a

marketingstratégiától, szerintem azonban ugyanarról szól: hogyan értjük meg az embereket, a

motivációikat és a döntéseiket. A történészi mesterség megtanítja az embert a forráskritikára:

az információkat mindig ellenőrizni kell, a hiányzó adatot nem szabad tényként elfogadni, és

ugyanazt a dolgot érdemes több nézőpontból megvizsgálni.

Az egészség-gazdaságtan a számok világa: a költséghatékonyság, a racionalitás és a

bizonyítékokon alapuló döntések terepe.

A szerkesztői munka pedig arra tanít, hogy a jó szöveg nem pusztán nyelvtanilag helyes

mondatokból áll. Kell hozzá eredeti gondolat, arányérzék, hitelesség és felelősség. Tartalmi

sokknak hívjuk, amikor az információs kínálat meghaladja a figyelem kapacitását. Az AI ezt a

határt teljesen szétfeszíti, így a szűk keresztmetszet egyre inkább a hitelesség lesz. Van ebben

egy érdekes ellentmondás. Miközben a mesterséges intelligencia a jövő egyik legfontosabb

technológiája, a megértéséhez sokszor nagyon régi emberi képességekre van szükségünk:

kíváncsiságra, kritikus gondolkodásra és józan ítélőképességre. Hiszem, hogy minél

intelligensebbek a gépeink, annál nagyobb szükségünk van arra, hogy mi magunk is

gondolkodjunk.